Gondolkoztál már valaha azon, hogy miért ugranak ki a vízből a bálnák? Talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, erre a tudomány mai állása szerint még nincs pontos válasz, de ebben a bejegyzésben igyekszünk felvázolni a lehetséges okokat. Ha játszottál már sekély vízben „delfineset”, biztosan a talpadat használtad arra, hogy elrugaszkodj a talajtól, és kiugorj, mint egy bálna vagy delfin. Az úszni tanuló gyerekek körében van is egy „delfin ugrás” nevű gyakorlat. Az pont ez, folyamatosan ismételgetve, és úgy haladva előre a medencében.
A kiugrás a vízből azonban nem olyan könnyű. Gyerekként talán igen, de felnőttként kevésbé, és még jobban nehezedik a feladat, ha a teljes tested víz alá merül az ugrás előtt. Hogy miért ilyen nehéz? Egyrészt azért, mert amikor elrugaszkodsz a talajtól, a gravitáció ellened dolgozik. Másodszor azért, mert a víz 800-szor sűrűbb, mint a levegő, ami miatt elhagyni sokkal nehezebb ezt a közeget, mint a levegőt. Nagy erőkifejtésre van szükség ahhoz, hogy legyőzd ezeket az erőket, és áttörd a víz felszínét. Most képzeld el, mennyi erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy egy több tonnás bálna kiugorjon a vízből. Vajon milyen előnyökkel jár ez a tevékenység számukra, hogy megéri nekik ekkora erőforrásokat megmozgatni?
A delfinek ugrálva gyorsabban haladnak
A kistestű cetfélék, mint a delfinek, szívesen és gyakran ugranak ki a vízből. Ezt a típusú „delfin úszást” nagy sebesség és a felszínhez közeli úszás jellemzi. Mivel a levegő kevésbé sűrű, mint a víz, a nagy sebességű úszás közbeni alkalmankénti kiugrás kevesebb energiába kerül, mint a vízben maradni (azaz alkalmanként kiugorva még gyorsabban tudnak a delfinek haladni, mintha csak úsznának). Ez a fajta mozgás a vadászat közben a leggyakrabb, amikor a sebességnek a legnagyobb a tétje. Érdemes megnézni ezt a videót, amin több ezer (!) delfin mutatja be ezt a mozgást.
Mi a helyzet a bálnákkal?
A delfinekkel ellentétben a bálnák – mint a hosszúszárnyú bálna – sokkal nagyobbak és nehezebbek, ezért másképp ugranak, és nem a vízben való előrehaladásra használják az ugrást. A bálnák ugrásánál a test nagy része, vagy teljes egésze kiemelkedik a vízből. Ehhez a bálnáknak egy bizonyos mélységbe le kell úszni, és onnan csak a mellúszóik vagy farokúszóik segítségével úsznak fel a felszínre. A mozgás közben elég sebességet kell gyűjteniük ahhoz, hogy kiemelkedhessenek a vízből. Egy hosszúszárnyú bálna akár a 28 km/h sebességet is elérheti, amikor teljes testtel kiemelkedik a vízből.
Képzelheted, hogy ehhez mekkora erőfeszítésre van szüksége. A kutatók úgy találták, hogy egyetlen olyan ugráshoz, ahol a bálna testének legalább 40%-a kiemelkedik a vízből, az kb. annyi energiába kerül, mint egy 60 kg-os felnőttnek lefutni egy maratont. Szóval miért csinálják?
Kommunikálnak is vele
Számos oka lehet annak, hogy egy bálna kiugrik a vízből. Az egyik az információ átadása a fajtársak (ugyanazon faj tagjai) között. A hosszúszárnyú bálnák esetében a kutatók azt tapasztalták, hogy gyakrabban ugranak ki, amikor bálnacsoportok jönnek össze vagy válnak szét. Nem tudhatjuk biztosan, hogy pontosan mit kommunikálnak az ugrással – üdvözletként használják vagy a csoportban elfoglalt helyzetük demonstrálására.
Annak ellenére, hogy sokan békésnek találják az óceánt, nyüzsgő és hangos környezet. A tenger viharok idején még hangosabbá válik. Ezért elengedhetetlen a másokkal való kommunikációhoz szükséges ötletes stratégiák megléte. Bár a bálnák képesek hangos hangokat kiadni a kommunikációhoz, ezek a hangok elveszhetnek a hangosabb környezeti zaj idején. Mint amikor megpróbálsz szólni a barátodnak egy zsúfolt szobában. Ahelyett, hogy folytatnád a kiabálást, kipróbálhatsz egy új stratégiát. Esetleg megpróbálhatod felhívni magadra a figyelmét azzal, hogy ugrálsz. 🙂 A tudósok megfigyelték, hogy a bálnák gyakrabban ugranak ki a vízből erősebb szélben, mint amikor nyugodtabb az időjárás. Az a hang, amely akkor keletkezik, amikor a testük visszaesik a vízbe, hangosabb lehet a hullámok és a hajócsavarok zajánál.
Ugrálni csak úgy, mert jól esik
Mint azt már fentebb írtuk, a kiugrás a vízből a bálnák számára energetikailag költséges tevékenység. A tudósok felfigyeltek arra, hogy az ugrások gyakorisága növekszik, amikor a vándorló bálnák (például hosszúszárnyú vagy szürke bálnák) eljutnak téli szaporodási helyükre. A vízből kiugrás különösen költséges a szaporodási helyeken, mivel a bálnák hónapokig nem táplálkoznak. Ezenkívül az elfogyasztott energia drámai módon növekszik, ahogy a bálna mérete növekszik. Egy 46 tonnás bálna egyetlen, 8,5 másodpercig tartó ugrása 25 igásló maximális húzóerejének felel meg. Összehasonlításképpen, egy igásló 4000 kg-nak megfelelő súlyt tud elhúzni. Szóval miért csinálják? Mivel ezek az ugrások gyakrabban fordulnak elő a szaporodási területeken, valószínű, hogy a szaporodásra való alkalmasságukat, rátermettségüket is demonstrálják ezzel. Minél erősebb és ügyesebb egy egyed, annál nagyobb az esélye arra, hogy túléljen, társat találjon és utódokat nemzzen. Az udvarlás alatt a nőstény bálnák a hím bálnákat alkalmasságuk alapján választják ki. Ennek az alkalmasságnak a bemutatására (is) alkalmasak ezek a hangban és látványban egyaránt lenyűgöző ugrások.
Küzdelem az élősködőkkel
Azt gondolhatnánk, hogy nomádnak lenni és folyton vándorolni a bálnák számára békés környezetet jelent, ahol nem kell kártevőkkel megküzdeni. Ehelyett néhány óceáni állat otthonaivá tette a bálna testét. A bálnatetvek az egyik ilyen élősködő; nem tényleges tetvek, inkább apró rákfélék. A bálnák szemében, orrlyukában és bőrelváltozásaiban élnek – érdekesség: a tetű teljes életciklusát egyetlen bálnához kötve tölti. A bálnán található tetvek fajfüggők, sőt a bálna nemétől is függhetnek. Elsősorban algákkal táplálkoznak, amelyek a bálna testén nőnek. Egy bálnán több ezer tetű is élhet. A tetvek nem bántják a bálnát, de irritációt vagy kellemetlenséget okozhatnak. Ebben az esetben a vízből kiugrás és a becsapódás hatására néhány bálna tetűtől az állatok megszabadulhatnak.
Tengeri makkok és egyéb állatfajták
A tetvek mellett a bálnákon gyakran megtalálható egy másik rákféle is, ami leginkább a tengeri makkokhoz hasonlít. A tengeri makkokat elsősorban sziklás partokon lehet megtalálni. Ez az állkapcsilábas rák fajta, ami a bálnákon él, specifikus, a bálnákra „szakosodott”. Az életmódja hasonló a tengeri makkokéhoz: életüket a planktonban lebegve, az óceánban kezdik, majd amikor megtalálják a biztos talajt, a bálna testét a vízben, erősen rögzítik magukat hozzá. Kifejlesztik kacslábaikat, majd azok segítségével veszik fel táplálékukat azokból a vizekből, amerre a bálna úszik. Életük végéig (kb 5 év) a bálna testéhez tapadva élnek.
Ez a kapcsolat a bálna és a tengeri makkok között nem hátrányos a bálnának, míg a tengeri makknak mindenképp előnyös. Akkor lehet túl nagy a tengeri makkokkal járó „költség”, ha túl sok van a bálnán belőlük, és ez megnehezíti a mozgásukat a vízben. Emiatt a vízből kiugrás elképzelhető, hogy azt a célt is szolgálja, hogy ezektől az élősködőktől megszabaduljanak.
Szóval miért is ugranak ki a bálnák a vízből?
A válasz a kérdésre az, hogy ez helyzetfüggő, több oka is lehet. A kisebb cetfélék, mint a delfinek, hajlamosak az ugrásokat a vadászat során használni, hogy gyorsabbak legyenek. A nagyobb bálnák általában kommunikációra használják. Aztán vannak olyan bálnák, amik azért ugranak, hogy megszabaduljanak a bosszantó élősködőktől. Van azonban az utolsó lehetőség, amiről sosem szabad megfeledkeznünk: ez pedig az, hogy még nem tudjuk a pontos magyarázatot.
A tudósok előálltak ezekkel a hipotézisekkel, és bizonyítékokat találtak ezek alátámasztására. De mindig fennáll annak a lehetősége, hogy teljesen más okok vannak a háttérben. Az igazság az, hogy még nem tudjuk biztosan az okokat, csak találgatunk. Ez is egy olyan kérdés, ami még a jövő tudósai számára felfedezésre vár!
Források:
- https://whalescientists.com/
- D. Weihs, Dynamics of Dolphin Porpoising Revisited, Integrative and Comparative Biology, Volume 42, Issue 5, November 2002, Pages 1071–1078, https://doi.org/10.1093/icb/42.5.1071
- Dunlop Rebecca A., Cato Douglas H., and Noad Michael J. 2010. Your attention please: increasing ambient noise levels elicits a change in communication behaviour in humpback whales (Megaptera novaeangliae)Proc. R. Soc. B.2772521–2529, http://doi.org/10.1098/rspb.2009.2319
- Margolis, L., 1955. Notes on the morphology, taxonomy and synonymy of several species of whale-lice (Cyamidae: Amphipoda). Journal of the Fisheries Board of Canada, 12(1), pp.121-133.
- Segre, Paolo S et al. “Energetic and physical limitations on the breaching performance of large whales.” eLife vol. 9 e51760. 11 Mar. 2020, doi:10.7554/eLife.51760
- http://whitelab.biology.dal.ca/hw/scientificamerican0385-84.pdf https://www.mikesevernsdiving.com/the-life-and-times-of-a-humpback-whale-barnacle/
- https://www.sciencemag.org/news/2018/01/hitchhiking-barnacles-could-reveal-migration-routes-ancient-whales
