A bálnák éneke az óceánban a leghangosabb hangforrások között van: akár behatolhat a Föld kéregébe is – állapította meg egy új tanulmány. Az óceán fenekén szeizmikus eszközökkel felvett bálna énekek visszhangjai azt mutatják, hogy a hanghullámok átjutnak az üledékrétegeken és az alatta lévő kőzeten. Ezek a dalok segíthetnek a kéreg szerkezetének megvizsgálásában, ha a hagyományos felmérési módszerek nem állnak rendelkezésre – írták a kutatók a Science februári számában.
Václav Kuna a prágai Cseh Tudományos Akadémiáról és John Nábělek, a corvallisi Oregoni Állami Egyetem szeizmológusai hat dalt elemeztek, egyetlen bálnától, amely úszás közben énekelt. A 2,5–4,9 óráig tartó dalokat 2012-ben és 2013-ban 54 óceánfenék-szeizmométer hálózatával rögzítették a Csendes-óceán északkeleti részén.
A barázdás bálnák (balaenoptera physalus) énekének hangereje akár 189 decibel is lehet, olyan zajosak, mint egy nagy hajó. A szeizmikus eszközök észlelik a dal hanghullámait, akárcsak a földrengések impulzusait. A víz alatti hangok szeizmikus visszhangokat is produkálhatnak: amikor a vízen áthaladó hanghullámok találkoznak a talajjal, a hullámok egy része szeizmikus hullámmá alakul át. Ezek a szeizmikus hullámok segíthetnek a tudósoknak abban, hogy „lássanak” a föld alatt: ahogy az átható hullámok visszaverődnek a különböző kőzetrétegekről, a kutatók megbecsülhetik a rétegek vastagságát. A hullámok sebességének változásai azt is feltárhatják, hogy a hullámok milyen típusú kőzeteken haladtak át.
A Csendes-óceánon rögzített visszhangok egy klasszikus óceáni kéregszerkezetet tártak fel a bálna úszási útja mentén három helyszín alatt: 400–650 méter vastag üledékrétegek 1,8 kilométer vastag bazaltkő réteg tetején. A bazalt alatt egy sűrű óceáni szikla fekszik, amelyet gabro néven ismerünk. Az eredmények arra utalnak, hogy a bálna dalok hatékony szeizmikus eszközök lehetnek a tengerfenék tanulmányozásához.
Forrás: sciencenews.org és V. M. Kuna and J. L. Nábělek. Seismic crustal imaging using fin whale songs. Science. Vol. 371, February 12, 2021, p. 731. doi: 10.1126/science.abf3962.
